Wounded Knee-nél temessétek el a szívem. A Vadnyugat története indián szemmel

Dee Brown mára klasszikussá lett, átfogó tanulmánya az amerikai indiánok módszeres kiirtásáról. A „Wounded Knee-nél temessétek el a szívem” először 1971-ben jelent meg – azóta tizenhét nyelvre fordították le, és közel ötmillió példányban kelt el… Az indiánok saját szavaikkal számolnak be a csatákról, a mészárlásokról, a megszegett szerződésekről – mindazokról a veszteségekről, melyeket a Vadnyugat „meghódítása” során szenvedtek el. Bevezetés 5 1/„Viselkedésük illedelmes és dicséretes” 9 2/A navahók hosszú útja 21 3/Kis Varjú háborúja 40 4/Háború jár a csejennekre 65 5/Sasorr csatája 94 6/Vörös Felhő háborúja 107 7/,,Csak a halott indián jó indián” 129 8/Donehogaua tündöklése és bukása 152 9/Cochise és az apacs gerillák 166 10/Jack Kapitány megpróbáltatásai 189 11/Háború a bölényekért 208 12/Háború a Fekete-dombokért 231 13/A nez-percé törzs menekülése 264 14/A csejennek vándorútja 278 15/Az apacsok utolsó főnöke 293 16/Szellemek tánca 310 17/„Sziklás folyómnak partja csobban.” 331 Utószó 337 KÉPEK 341 Indián,ismeretterjesztő,törtémelem,Vadnyugat Negyven évvel eredeti megjelenése (1971) után is meghatározó műnek számít Dee Brown: Wounded Kneenél temessétek el a szívem című regénye. A szerző mintegy tíz éven keresztül írta, s azóta is legsikeresebb regényének számít. Magyarul egyszer jelent meg A Vadnyugat története indián szemmel címen (Budapest, Kossuth Kiadó, 1973.), Tandori Dezső fordításában. A mű az amerikai telepes terjeszkedés és az indián őslakosság történelmi konfliktusát mutatja be. Mint egykor a New York Times méltatta a művet: a könyv egy "keserű, kegyetlen történeti szembesítés azzal, ahogy a fehér hódítók 1860 és 1890 között könyörtelenül elbántak az indiánokkal, becsapva és kisemmizve, majd elüldözve őket szülőföldjükrõl". A regény ezúttal bővített formában jelenik meg (a korábbi kiadásokban nem szereplő, két újabb fejezetet Wiesenmayer Teodóra fordította). Brown az indiánok szemszögéből mutatja be a történteket. A fejezetekhez, melyek időrendi sorrendben tárgyalják az eseményeket, felhasználta a "rézbőrűek" képírással rögzített emlékezéseit, a fehér bőrű riportereknek adott interjúkat és a bírósági jegyzőkönyvekben fellelhető indián vallomásokat is. "Csak a halott indián a jó indián" - lehet ismerős mindenki számára a könyvből vett idézet, s ezzel összhangban a szerző leplezetlenül mutatja be azt a megdöbbentő mértékű, a hivatalos politika szintjére emelt, férfiakra, nőkre és gyermekekre egyaránt kiterjedt emberirtást, mely az adott időszakban a Vadnyugaton végbement. A különböző törzsek (dakoták, juték, sziúk, csejennek stb.) életét egyszerre bemutató, az 1890-es Wounded Knee-i csatánál véget érő művet mintegy ötven fekete-fehér illusztráció kíséri