Srapnel

Lengyelül kiadott regényei közül először a Srapnelt foghatják kézbe a magyar olvasók. Wharton ebben saját háborús élményeit írja le néhol már-már sokkoló őszinteséggel, ám az egész művet most is áthatja a szerző finom humora. Hetvenöt évesen visszatekint élete meghatározó élményére, és végre rászánja magát, hogy elmesélje azokat a borzalmakat, amelyekről soha senkinek nem volt képes beszélni. Olyan elemi erővel ábrázolja a háború abszurditását, amellyel csak Az ötös számú vágóhíd vagy A 22-es csapdája versenyezhet. A Srapnel vitathatatlanul kiemelt helyet érdemel mind Wharton életművében, mind a második világháborús irodalomban. A Madárka című regényével világhírűvé vált amerikai író háborús emlékeit örökítette meg visszaemlékezésében. Az időskori memoár rövid lélegzetű, esetenként novellaszerűen megformált részekből épül fel, amely időrendben haladva idézik meg Wharton személyes háborús történetét az 1944-ben Fort Benningben kezdődő kiképzéstől egészen a háború végéig és a leszerelésig. A gyalogosként szolgáló író a normandiai partraszállás után esik át a tűzkeresztségen és jut el egészen Németországig. Művében egy a feljebbvalókat és a szabályokat, kötöttségeket kevéssé tisztelő fiatalemberként mutatkozik meg, aki - sok társához hasonlóan - leginkább csak megúszni szeretné a háborút. Olvasmányos történetei és kifejező portréi elsősorban a katonáskodás és a hadviselés abszurditását és irracionalitását emelik ki, ugyanakkor vall a személyiségére és élettörténetére meghatározó hatást gyakoroló testi és lelki megpróbáltatásokról is. Az összességben ironikus és személyes hangvételű mű jellegzetes antimilitarista és humanitárius alkotás