Semmi

Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme. Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik: Rikke-Ursulának a copfjaitól, Gerdának a hörcsögétől kell megválnia. Kettejük még kegyetlenebb követelésekkel áll elő: Anna-Linek örökbefogadási bizonyítványa, a kis Emil koporsója, egy kutyatetem és egy Jézus-szobor is az értelem hegyén, a Fontos Dolgok Halmán végzi. Akkor vadulnak csak igazán el az események, amikor Sofie-nak az ártatlanságát, a tehetségesen gitározó Jan-Johannak meg az ujját kell feláldoznia. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség. Csak Pierre marad flegma. Kineveti a kamaszokat, akik ilyen áldozatokra képesek, csak hogy megtalálják az élet értelmét. Ezért nagy árat kell fizetnie: a többi gyerek kegyetlenül bosszút áll. Noha Janne Teller szereplői gyerekek, és könyvét is eredetileg nekik szánta, a mű túlnőtte saját határait: a legősibb - valójában máig megválaszolatlan - filozófiai kérdéseinket szokatlan környezetbe (egy dán kisváros, Taering kedélyes elővárosába) helyezve veti fel, felnőttek számára is elgondolkodtatóan, ha nem egyenesen megrázóan. Ennek oka az ember egyik legnagyobb félelmének a megfogalmazása: valójában semminek semmi értelme nincs, fogantatásunk pillanatától kezdve haldoklunk, személyünk, tetteink jelentéktelenek és múlékonyak. Mindezt egy augusztusi napon egy tizennégy éves fiú, Pierre Anthon mondja ki először magának, aztán fennhangon az egész osztálynak. Hogy nyomatékot adjon kijelentésének, felköltözik a kertjükben levő, utca széli szilvafára, hogy onnan sokkolja nihilista beszólásaival és a rájuk dobált nyers szilvákkal (volt) osztálytársait. A gyerekek először gúnyolják Pierre-t, van aki megrémül tőle, végül azonban mind feldühödnek, és elhatározzák, hogy meggyőzik a fiút: igenis vannak olyan dolgok az életben, amelyeknek jelentősége van. Hogy igazukat bebizonyítsák, kitalálják, hogy összeállítják a Fontos Dolgok Halmazát, de nem csak amolyan limlomokból: mindenkinek azt kell odaadnia, ami a legfontosabb számára. A gyerekes, vadromantikus kaland hamarosan drámaian komollyá válik: van, aki dédelgetett házi kedvencét áldozza fel, más szeretve tisztelt kegytárgyát, de olyan is akad, aki a haját, sőt az ujját és a szüzességét dobja rá a Halmazra. Hiába azonban a gyerekek szinte szakrális felajánlása: a sors Pierre-t igazolja... A felkavaró, a felnőtt irodalomban is klasszisnak számító kötet tizennégy év felett ajánlható