Pénelopeia

Annak történetét, hogy Odüsszeusz húszévnyi távollét után végül hazatér Ithaka szigetére, leginkább az Odüszszeiá-ból ismerjük. Homérosz Pénelopét úgy ábrázolja, mint a hű feleség mintaképét, olyan asszonyt, akit az intelligencia és az állhatatosság jellemez. Az eposz végén Odüsszeusz és Télemakhosz végez a kérőkkel, felakasztja az ágyasukká lett szolgálólányokat, majd férj és feleség egymásra ismer. A homéroszi mű azonban nem tekinthető a történet egyetlen változatának. A mitikus elbeszélésanyag eredetileg élőszóban és helyhez kötötten alakult - a mítoszt itt így mondták el, amott egészen máshogy. Könyvemhez felhasználtam tehát az Odüsszeiá-n kívüli forrásokat is-, ezek alapján adtam elő Pénelopé családi hátterét, lánykorát, házasságát és a róla keringő botrányos híreszteléseket. Történetem elbeszélője maga Pénelopé lett és a tizenkét felakasztott szolgálólány. Utóbbiak megszólalásában az a két kérdés fogalmazódik meg, amely mindenkiben felmerül, ha figyelmesen végigolvasta az Odüsszeiá-t: egyfelől, hogy miért kellett őket elpusztítani; másfelől, hogy milyen játékot játszott Pénelopé. Az Odüsszeiá-ban elmondott történet nem megbízható: túl sok benne a következetlenség. Sose hagytak nyugodni a felakasztott szolgálólányok; mint ahogy a Pénelopeiá-ban Pénelopét sem.