Nem vagyunk angyalok : [keserédes történetek

Nem is olyan régen, az egész ország ismerte őt. Népszerű volt, hatalmas olvasótáborral, a kötetei pillanatok alatt eltűntek az üzletekből, színdarabjait megérdemelt siker fogadta itthon és külföldön egyaránt. Mi volt Fehér Klára titka? Volt-e titka egyáltalán? Talán az, hogy lehetett őt szeretni, mert közülünk való volt, egyszerű, kedves, jó humorral megáldott ember... Nem izzadságosan kitalált bölcsességeket osztott meg olvasóival, mindössze elmesélte, ami történt körülöttünk azokban az esztendőkben, amelyeket hol átkozunk, hol visszasírunk, amelyek szürkék, kisszerűek voltak ugyan, de a nyomuk kitörölhetetlenül bennünk maradt. A kötet elbeszéléseinek nagyobb része ezt a kort idézi fel; keserédes történetek ezek, úgy mulatságosak, hogy közben néha kicsordul a könnyünk, és szomorúak is persze, ám közben, észrevétlenül mosolyra húzódik a szánk. Nem másokon, magunkon nevetünk, ilyenek vagyunk, ilyenek voltunk, angyalok is, ördögök is, az írónővel együtt; ő sem volt jobb, sem rosszabb azoknál a hétköznapi embereknél, akiknek és akikről mesélt. És mesél most is, hat évvel a halála után, szemüvege mögül megcsillan játékos és mélyre látó tekintete, amelyből elpusztíthatatlan emberszeretet sugárzik felénk.