Manaraga

Szorokin új regénye további bepillantást enged abba a jövőbeli, már nagyon ismerős, de még mindig csak töredékeiben ismert világba, amellyel az olvasó legutóbb a Tellúriában találkozhatott. Az úgynevezett Második Iszlám Forradalom és az azt követő pusztító európai háborúk, a Migráció Korszaka után vagyunk. Könyveket már senki sem olvas; a megmaradt példányok múzeumokban vagy magángyűjteményekben találhatók. Virágzásnak indul viszont egy új - messzemenően illegális - üzletág, a book-n-grill: az ételt exkluzív lakomákon külön erre kiképzett szakácsok a szépirodalom legkiválóbb alkotásain - lehetőleg első kiadásokon vagy más könyvritkaságokon - gyújtott tűzön készítik el. A könyv főhőse és egyben narrátora az egyik feltörekvő book-n-grill-szakács, Géza, aki magyar nevét az egy ideig Budapesten menedéket találó, amúgy belorusz zsidó és lengyelországi tatár szüleitől kapta. A már-már hagyományos, lineáris narrációt követő regényben Géza naplóbejegyzéseit olvasva, lakomáról lakomára követjük végig a főhős útját ebben a különös világban, melynek utolsó állomása a sötét titkokat rejtő Manaraga-hegy. Szorokin új regénye egy nem is oly távoli világba kalauzolja az olvasókat. Az utópiaként vagy antiutópiaként egyaránt értelmezhető, előző történetében (Tellúria, 201515199) fölfestett 21. századi térképen már nem szerepel Európa. A Második Iszlám Forradalom és az azt követő Migráció Korszaka után vagyunk. Ebben a nyomasztó, disztópikus világban már senki sem olvas könyveket, ám a régi, első kiadású, tényleges irodalmi értéket képviselő műveknek mégis hatalmas értéke van, ugyanis a szakácsművészet egy új ága a „book-n grill" kialakulásával hatalmasra nőtt a világirodalmi remekek értéke. A múzeumokban vagy magángyűjteményekben féltve őrzött kincsek megszerzése külön iparággá vált, hogy azután ezeknek a könyveknek a lángján süssék meg, grillezzék az ételeket a sztár szakácsok. Ez a foglalatosság azonban illegális, és csak a leggazdagabb rétegek kiváltsága, hogy exkluzív lakomáikon olyan ételeket egyenek, amelyeket a sztár séfek a világirodalom legkiválóbb alkotásait fölgyújtva, a könyvek lángján készítenek el. A történet elbeszélője, főszereplője, Géza, a book-n-grill-szakács, akinek azért van magyar neve, mert belorusz zsidó és lengyelországi tatár szülei születésének idején, Budapesten kaptak menedéket. Géza naplóbejegyzésekben rögzíti a lakomák színhelyét, időrendjét és a tűzgyújtásra szolgáló irodalmi „csemegék" címeit. Utazása során nemcsak Tolsztoj, Bulgakov, netán még Gorkij is (bár ő harmadlagos az exkluzív listán), de számos más világirodalmi nagyság kötetét égeti el a lakomák során, amelynek utolsó állomása a címadó, sötét titkokat rejtő Manaraga-hegy.. A szerző egy félelmetes, rideg-hideg, kulturálisan lepusztított világot tár az olvasók elé, miközben határtalan fantáziával és a humort sem nélkülözve megismerteti az olvasót az orosz irodalom korszakaival. A regény a sötét jövőről szól, de a ma emberének kíván elmondani valami lényegeset, nagyon fontosat, s ha az olvasó képes a sorok között megtalálni a felszín alatt rejtőző mondanivalót, akkor egészen bizonyos, hogy értékes, továbbgondolkodásra érdemes tudással gyarapítja gondolatait. Érdemes ajánlani