Konrad

Negyvenezer évvel az emberiség galaktikus Birodalma, a protézis-trónszékébe börtönzött Istencsászár és a génorzók szörnyű inváziójánák kora előtt járunk. Az emberi faj még épp csak megvetette lábát anyabolygóján, az Óvilág térségein, melynek hegyei között, egy apró, eldugott faluban fiatal fiú néz fel a hidegen szikrázó csillagokra. Éhes, rongyokba öltözözött, fegyvertelen. Nincs múltja, családja, jogai - ami azt illeti, még neve sincs. De érzi, látja a körülötte munkáló, egymásnak feszülő örök erőket: a Káoszt, mely démoni seregével fáradhatatlanul ostromolja a Rend kicsiny szigeteit, az emberi királyságokat. És mikor a torz lények áradata, az őrület vonyító hullámai átcsapnak fölötte, csak abban bízhat, hogy a vér, a kín, a halál, a fogazott pengék és elfajzott állatemberek fortyogó, káosz szülte mocsarából kikászálódva megtalálja végre igazi önmagát.