Kevés erre egy élet

"Egy oszlpohoz kötözve Maria állt odalent. Alig volt rajta valami ruha. A lány is felnézett, de nem láthatott mást, csak a lámpákat, elvakultan kiáltotta: - Eresszetek ki!... Rong közelebb hajolt. Nem hitt a szemének. Mi ez?... Hogyan merészelik? Megragadta a rácsot. - Nem hallották? Azonnal engedjétek el! Hozzák fel! Maria sikoltott. Megismerte a férfi hangját. - Rong, Rong!... Szabadíts ki innen! Rong rávetette magát a legközelebb állóra. Siyyat volt az. De mielőtt bármit is tehetett volna, a lámpa fénye rávetült, elvakította. Csapást érzett a homlokán, hátratántorodott. - Elég! - mondta parancsolóan Intar. - Ne feledjétek, ő tudja, hol a kincs. Rong kábultan állt egy pillanatig, aztán megint lenézett. Egy lámpa fénykévéje még befogta a látnyt. Két-három fekete foltot is látott mozdulni rajta... Rémülten állapította meg, hogy valamilyen állatok másznak a lány fehér vállán, nyakán. Maria sikoltozott. - Százlábúak - mondta mellette Intar nyugodtan. - Nagyon szépek. Még soha nem láttam ilyen hatalmas példányokat, némelyik megvan tán húsz centiméter... - És akadnak itt patkányok is - tette hozzá Zagga. Rong elfordult a kúttól. Ha most... ha megölhetné mindent... Ökölbe szorult a keze. De azok hatan voltak, és biztosan nem fegyvertelenek. Sőt, heten, ha az őrt is beszámítja. Még sohasem érzett ilyen tehetetlen gyűlöletet mások iránt, mint itt, mint most."