Kelepce. (Lovuska). [Bünügyi regény]. (Ford. Székely Ervin)

"A férj tudja, hogy rabsága nem titok senki előtt, megtalálja felesége holttestét, azonnal felméri, hogy a gyanú ráterelődik, elmenekül. A néma gyűlöletet tápláló "beosztott" a halott háziasszony láttán hasonló következtetésre jut, ő is elmenekül, de visszatér, mert nem képes legyűrni a kíváncsiságát. A lánynak még nála is szegényesebb a fantáziája, amikor felfedezi a holttestet, nem ijed meg a gyanúsítástól, mert ő az egyetlen, akinek el sem jutott a tudatáig, hogy ő is csak rabszolga. Végül is riadóztatja a többieket. Látja, hogy a másik háromnak a haláleset nem jött rosszul, és ennek a véleményének hangot is ad. Sokat tud, ismer minden piszkos ügyet... Ha nem tévedek, akkor a gyilkos itt ül velem szemben" - így elmélkedik a felügyelő, és legszívesebben letartóztatná a volt olimpiai bajnokot, az áldozat szeretőjét. Még szerencse, hogy a rekkenő hőség visszafogja reflexeit, mert a pofon egyszerűnek ígérkező ügy megoldása igencsak bonyolult."