Kék napon születtem egy autista zseni memoárja

Daniel ​Tammet pontosan 45 gramm zabkását fogyaszt reggelire, és anélkül el sem indul otthonról, hogy megszámolná a rajta lévő ruhadarabokat. Ha stresszes vagy boldogtalan, csak behunyja a szemét, és számol. Ugyanakkor nem csak rutinszerű kényszerei vannak. Mint az emlékezetes filmben Dustin Hoffman megformálta Esőember, ő is bonyolult matematikai műveleteket képes fejben elvégezni - a számokat alakzatokban, színekben, textúrákban és mozdulatokban látja. Ráadásul kilenc idegen nyelven beszél, sőt alkotott is egyet - nyelvtannal és mintegy 1000 szavas szókészlettel - saját használatára. De bizonyos szempontból Daniel egyáltalán nem hasonlít az Esőemberre. Az autizmus spektrumzavarban súlyosan érintettek között gyakorlatilag egyedülálló módon nem szorul segítségre mindennapi, ügyes-bajos dolgainak intézésében. Ez a hihetetlen önállóság, és ahogy átadja, milyen érzés is ilyen rendkívüli életet élni, teszik igazán inspirálóvá és magával ragadóvá Daniel Tammet emlékiratát, amely páratlan betekintést nyújt napjaink egyik legkülönlegesebb elméjébe. Elsőre meghökkentőnek tűnhet Daniel Tammet memoárjának címe: Kék napon születtem. A brit férfi 1979. január 31-én látta meg a napvilágot, London egyik külvárosában, titkárnő édesanyja és fémlemezgyári munkás apja legidősebb gyermekeként. A születésnapja szerdára esett - abból tudja, hogy szerda volt, mert a dátum, és általában a szerdák a fejében kékek. A fejében minden számnak meg van az egyedi színe, formája, sőt textúrája és mozgása is. A szakemberek szinesztéziának nevezik a számok ilyesfajta, vizuális, érzelmi megtapasztalását, mely gyakori az enyhe autizmussal, ún. Asperger-szindrómával, illetve savant-szindrómával élők körében. Danielnél egészen kisgyermekkora óta tapasztalták, hogy más, mint a többi gyerek: csecsemő korában nagyon sokat sírt, majd rendkívül csöndes, zárkózott gyermekké vált, aki soha nem játszott másokkal és mindig a saját, zárt kis világában élt. Viszont hallatlan memóriája volt, és már kiskorában olyan matematikai műveleteket meg tudott oldani, mint amilyeneket más sohasem. Végül huszonöt évesen diagnosztizálták nála az Asperger- és a savant-szindrómát, és országosan ismertté is vált, mikor szerepelt egy, a témáról szóló BBC-dokumentumfilmben. Memoárja egy évvel később, 2006-ban látott napvilágot. A most magyarul is olvasható emlékirat első fejezetében bevezeti az olvasókat saját, a számok körül forgó világába, s természetesen a prímszámok szeretetébe, majd ismerteti korai éveit, epilepsziás rohamait, az általános és középiskolás időszakot Érdekes, olvasmányos memoár, mely betekintést nyújt az enyhe autizmussal élők mindennapjaiba