Kádár demokráciája : politikai ideológia és társadalmi utópia a Kádár-korszakban

A szocialista demokrácia, mint politikai fogalom, központi és rendszerszervező pozícióval bírt a diktatórikus alapokra építkező, majd egyre inkább felpuhuló Kádár-rendszer politikai nyelvében. Pap Milán doktori disszertációjának könyvvé szerkesztett változatában arra keresi a választ, hogy a diktatúrának miért volt szüksége a demokrácia, pontosabban az ún. szocialista demokrácia, a demokratikus elv folyamatos hangoztatására, illetve ez milyen módon és milyen irányban változtatta meg a rendszer jelenéről és jövőjéről szóló politikai gondolkodást. A bevezetés első fejezetében (Fogalom, politikai nyelv, ideológia) bemutatja - Michael Freeden konceptualista ideológiatörténetére épülő - fogalomtörténeti módszerét, majd a következő részben (Ideológia és a Kádár-rendszer) a freedeni elemzés előnyeit állítja szembe a Kádár-rendszer ideológiáját érintő vagy leíró szakirodalommal. Itt indokolja meg a szerző azt is, hogy elsősorban miért is az értelmiségi beszéd, illetve a pártfolyóiratok alapján vizsgálja a kérdést. Ezt követik az elemző-történeti fejezetek: előbb hatalompolitikai értelemben vizsgálja a szocialista demokráciát, majd annak intézményesülésével azon különböző fogalmi mezőket tárgyalja, amelyek lefedik a szocialista társadalom életének tereit (a szövetkezeti, a helyi - tanácsi -, valamint az üzemi demokráciát). Az utolsó előtti fejezetben a szerző a fogalom politikatudományi koncepcióját mutatja be, az epilógusban pedig a szocialista demokrácia mint társadalomszervezési elv felbomlását, a jelző nélküli demokrácia kibontakozását vázolja fel. Az összefoglalást követően a kötetet a források jegyzéke zárja