Hód és a megsemmisült nyom. [Bünügyi regény].

Az erkélyajtó felé fordított fotelben egy férfi ült... Háttal a bejáratnak. Cicero azonnal rászólt, négy nyelven is megismételte. - Ne mozdulj, mert lövök! - zakója zsebébe dugta a kezét, s úgy tett, mintha pisztolyt tartana. A hívatlan látogató nem mozdult. - Tartsd fel a kezed! Semmi. - Tartsd fel a kezed, érted? Semmi. Cicero a fotelhez óvakodott, s bal alsókarjával, hátulról átfogta a férfi nyakát. - Na, hadd lássam, ki vagy... - Lassan eléje lépett. S szinte visszahőkölt a megdöbbenéstől. Nem férfi volt, hanem egy rövidre vágott hajó nő. Amikor elengedte a nyakát, előrebukott a fotelból a szőnyegre. Halott volt.