Halálos tréfa

'Maxwell elfelejtett nadrágot húzni. Ott állt, belemosolygott a kamerák és a riporterek képébe. Csodásan szabott frakk-kabátját mintha ráöntötték volna, fehér csokornyakkendője eszményi csomóban, ingmellén sziporkázó briliáns tű. És alább - egy rikítóan ízléstelen, piros-fehér csíkos alsónadrág, két göbös térdkalács, harisnya, harisnyatartó, no meg egy pár kifogástalan lakkcipő. A megdöbbenés hahotába - rabelais-i hahotába csapott át. Maxwell meg se rezzent. Mosolygott, és roppant kecsesen integetett. Ott álltam egy tévékamera mellett, és hallottam, hogyan nyeldesi vissza röhögését a bemondó, miközben kommentálja, amit, íme, az egész ország lát. No és akkor történt. Maxwell bűvölő mosolya rémült fintorrá s nem sokkal később a tömény iszonyat maszkjává torzult. Odakapott az ingmelléhez, ujjai között kibuggyant a vére. Oldalt csuklott, és elnyúlt a márványpadlón.'