Drogma

Dr. Csernus Imre immár kilencedik könyve egy folyamatosan szűnni nem akaró, égető problémához, a drogokhoz nyúl vissza. A könyv átdolgozása egy rendkívül érdekes helyzetet teremtett: a Doki őszintén szembesül saját, nyolc évvel ezelőtti énjével és beszél az azóta benne végbement változásokról. "A fülbevalóm: a kalózok, a tenger imádata. A tetoválás a fájdalom tűrése. Így együtt a férfiasságot jelentik. Fiatal voltam. Most meg egyszerűen jól érzem magam így." - írta nyolc évvel ezelőtt a 37 éves Csernus Imre. "Jól érzem magam így. Ez hazugság volt. Most már tudom. Ezekkel az eszközökkel kompenzáltam a bizonytalanságomat, mert akkoriban nem hittem eléggé önmagamban. Emberként, férfiként nem volt elég önbizalmam. Nem ismertem egy sor olyan törvényt, amit ma már igen." - reflektál korábbi önmagára a most 45 éves pszichiáter. Az eredeti mű Csernus egy, a Lipóton töltött munkahetének bemutatása mentén követi a Doki gondolatait, érzéseit, munkamódszereit a drogproblémákkal, függésekkel, nem egyszer súlyos élethelyzetekkel küzdő páciensekkel kapcsolatban. A korábbi szerzőtársak - Dobai és Alfonz - mindketten páciensként ismerték meg Csernust. Ők ketten, az őserő és az őskételkedés, a Doki szövegeinek, gondolatainak, érzelemvilágának dekonstruktőrei most is mellé szegődtek, hogy őszinte tükröt tartsanak neki, s ha kell, vitatkozzanak vele, vagy épp megveregessék a vállát. "A Drogma a lngolsrl, a szendevlyrl, a hitrl s a bels bkrl szl. Korbbi vltozata - amelyet 8 vvel ezeltt rtam - az letrl vallott gondolataim durva megfogalmazsa volt, a most, november elejn megjelen tdolgozott, bvtett j Drogma egy nkritikus, nirnival teli knyv, egy sokkal rettebb rs, amelyben az is benne van, hogy hogyan lehet mindezeket megszerezni."