Billie

Anna Gavalda a rejtőzködőknek ajánlja ezt a regényét. A láthatatlanság harcosainak, akik a társadalom peremére kerültek, és reggeltől estig levegő után kapkodnak, ha nagy küzdelmek árán mégis meg szeretnék valósítani önmagukat. Egyik főhősét Francknak hívják mert a fiú anyja imádta Franck Alamo énekest. A másikat Billie-nek mert a lány anyja rajongott Michael Jacksonért és a Billie Jeanért. Vagyis két külön világból érkező fiatal találkozik, akik mégis megértik egymás szenvedéseit: Franck a homoszexualitása miatt kerül kényelmetlen helyzetekbe, Billie a katasztrofális gyerekkora emlékeitől próbál megszabadulni. Anna Gavalda a rá jellemző lélektani érzékenységgel mutatja meg humorral és olvasmányosan, hogy hogyan lehet a folytonos kudarcok ellenére továbblépni, sőt napról napra megküzdve önmagunkkal és a lehúzó közeggel akár még kiteljesedni is. Lélekmelengető módon mutatja be, hogy milyen sokat tud segíteni az együttérzés. A nemzetközi színtéren is népszerű francia írónő, Anna Gavalda színvonalas lektűrjeiben előszeretettel leplezi le a fejlett nyugati társadalom hazugságait, az emberek álszentségét. Ilyen "megmondó" személyiség legújabb regényének címszereplője, aki nevét az őt csecsemőkorában elhagyó, egyébként Michael Jackson-rajongó anyjától kapta a Billie Jane című sláger után. Később találunk utalást Billie Holidayre is, minden idők legnagyobb jazz-blues énekesnőjére is. A párhuzam nagyon találó, tekintve mindkettejük tragikus gyermekkorát, a mélyszegénységet, ami kihat egész életükre. Egy eldugott francia kisváros gimnáziumának végzős osztályában nincs számára menekülési útvonal. Társa a kirekesztettségben Franck Muller (őt anyja az imádott Franck Alamo énekes után nevezte el), aki bár jól szituált, szintén súlyos terhet cipel a vidékies közegben: a homoszexualitás bélyegét. A nyitójelenetben kettőjüket egy szakadék mélyére zuhanva találjuk, ahová egy békésnek indult kirándulás során kerültek. A fiú kómában fekszik, Billie pedig törött karral, tehetetlenül, a nehéznek ígérkező éjszakára és a másnapi bizonytalan segítségre várva elkezdi felidézni kettejük megismerkedésének történetét. A szabad szájú, mi több trágár hangvétellel előadott monológ leghosszabb része a gimiben eljátszott Alfred de Musset (1810-1857) színdarab (A szerelem nem játék), melynek főszerepeit (Camille és Perdican) a sors szeszélye folytán éppen megvetett párosunkra osztotta az irodalom tanárnő, Guillet kisasszony