Az Élet

"Lassan kiszállt az autóból. Ahogy belépett a raktárba, és meghallotta Jack hangját, egy pillanatra úrrá lett rajta a szomorúság. Jack olyan imádnivaló volt kis krapeknek, egy napon még büszke is lehetett volna rá, végül mégis a gyengesége győzött. Ahogy Jack ránézett a nagy barna szemével és kisfiús mosolyával, Peter nemcsak a feltétlen meggyőződést látta benne, hogy simán megússza az egészet, de ami a legszörnyűbb: a jellemtelenséget, ami ebben a helyzetben is megmutatkozott. Nem könnyen vallotta be magának, hogy legkisebb fia képes ennyi gazságra, de nem tehetett mást. Peter Bailey a nyakánál fogva felrántotta Jacket a székből, és magával vonszolta kézzel-lábbal tiltakozó fiát a nagy hordóhoz. Ott pedig olyan könnyedén belefojtotta a vízbe, mintha csak egy alomnyi macskakölyök lenne."