Ádám előtt

Jack London az Ádám előttöt legjobb alkotói korszakának derekán, 1906-ban írta. Az ötletet s a tudományos munka egy részét Stanley Waterloo igen lelkiismeretesen összeszedett, de fantáziátlan, íróiatlan őskori témájú regényétől, az Ab történetétől kapta. De őt magát is izgatta az emberi fejlődés problémája - nemcsak novellái mutatják ezt, hanem elméleti írásai is. Hisz Darwin egyike volt azoknak, akik a legmélyebb nyomot hagyták gondolkodásában. Az Ádám előtt tulajdonképpen darwinista regény, Darwin igazságának szépirodalmi bizonyítása akar lenni. Szerencse, hogy nem ez, nemcsak ennyi lett. Mert a könyv tudományos anyagának egyik részét azóta megcáfolta a modern kutatás; másrészt megállapításaiban London nem mindig a tudomány szavát figyelte, hanem a maga mesélőkedvét. A könyv szerkezeti fogása például - a faji emlékezés rendkívüli erejű feltörése - nagyszerű írói ötlet, lehetővé teszi egy sereg bonyolultabb megfigyelés elmondását, módot ad a korszerűből egészen mai fogalmakba csapó stílus játsziságára, de ilyen fokon tudományosan aligha állja meg a helyét. Hiba volna azonban a könyv tudományosságát egészen elmarasztalni, hiszen Nagyfogú története mégiscsak az ember kialakulásának lényegében igaz szépirodalmi példázata; a vérbeli mese, a mesélés minden gyönyörűségével, a fantázia szabad játékával, jónak és rossznak igazán mesei szembenállásával. S ha mese is, robusztus, valóságízű mese ez a kis regény: igazi London-mű, írója hibáival és erényeivel.