Ábel

Az Ábel-regényekről írt kritikák szinte egybehangzóan az otthonteremtő igyekezetben ismerik fel az éles eszű erdőpásztort, majd alkalmi munkákból élő vándorlegény vidámító tetteinek, groteszk helyzeteinek, leckéztető tréfáinak és szomorú tűnődéseinek legfőbb indítékát. De azt már kevesen veszik észre, hogy Tamási miért vitte fel hősét a Hargitára. Mert korlátozottnak látta az igazság kimondását: ott fenn bármit csinálhat kínjában szegény, nem kárhoztatja senki, mert a Hargitán nincsenek társadalmi formák, sem szerkesztett vallás, sem olyan erkölcs, amely csak lefelé kötelező. Megbízatásának megszűntével azonban rákényszerül arra, hogy alaposan szétnézzen az országban sőt kalandos hányattatásai során megjárja Amerikát is a szegények oldalán. Az író a sokszor idézet mondatot - Ábel újra és újra föltett kérdésére - az ördögtől megszabadult, hontalan néger ajkára adja: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. ,,Amikor lent a vlgyben fellltam, s kinyjtzva rnztem a nagy hegyekre, gy reztem, hogy most im?mr rkk lni fogok. ,,Szegny anym olyan asszony volt, kinl kedvezbb mg virgban sem termik. Amg lt is, mindig prto?mat fogta, csak nha a szeretet akadlyozta meg abban, hogy ne gy lsson valamit jnak, ahogy n. Amita azonban leszllott a fldbe, azta a szeretet sem gtolta meg semmiben, hanem minden gy volt a legjobban, ahogy n mondtam s gondoltam. Lm, a srnl is, ami?kor elmondtam neki, hogy az rkltt hajjeggyel Ame?rikba szeretnk menni, gy llott mellm, mint az r?zangyal. El is gondoltam, ahogy a temetbl hazafel jttem?ben a faleveleket hulladozni lttam, hogy halott desanyt szeretni s hull falevelet ltni milyen kzeli rokon! Bezzeg apm nem langyult el ennyire semmifle szn-dkomon, hanem inkbb vizsgldva nzett, mint jegy?tulajdonost. Folyton gyelte a lpteimet, s pislogott b a homlokom mg, hogy vajon mit akarhatok. Taln mg az is megjrta az eszit, hogy egy szp napon fel?pattanok a hajjegyre, s gy elvgtatok rajta, hogy mg az perencis-tenger vizt is csak jtszva fogom meg?legyinteni, mint a fecske. Eszes ember volt magtl is, s ht mg ami tudomnyt bellem mertett! A Trilgia az bel a rengetegben (1932), majd folytatsaknt az bel az orszgban (1933) s az bel Amerikban (1934) a kt vilghbor kzti magyar irodalom egyik cscsteljestmnye, melyet nem lehet elgszer jraolvasni. A ktet Sipos Lajos utszavval jelenik meg a Helikon szpirodalmi sorozatban.