A király

Varsó, 1937. Gyönyörű autók, jéghideg vodka, forró vér. Etnikai, társadalmi, vallási és politikai temető, ahol az erőszak az értékálló valuta. Jakub Szapiro, a zsidó származású sztárboxoló kiütéssel győz a lengyel szélsőjobbot képviselő ellenfelével szemben. Az őrjöngő tömegben egy kamasz fiú nézi az összecsapást: a győztes, Varsó teljhatalmú gengszterének behajtója, egy nappal korábban gyilkolta meg az apját. Izrael, egy emberöltővel később. Mojżesz Bernsztajn a memoárját írja, visszaemlékszik az apja meggyilkolása utáni rémálomszerű időkre, amikor Jakub Szapiro a szárnyai alá vette, és megismertette vele a háború előtti Lengyelország alvilágát. Szadisták, pedofilok és torzszülöttek járják a várost, az átlagember féli és tiszteli őket, látszólag a zsebükben a rendőrség és a politika, de arra, ami következik, ők sincsenek felkészülve. A király egyszerre brutális gengsztereposz és aprólékosan kidolgozott történelmi regény az utcák antihőseinek tragédiájáról. A szerző két „szemszögből” láttatja regényének eseményeit. A történet 1937-ben, Varsóban veszi kezdetét, majd ebbe a képbe „szövi bele” az akkor kistizenéves, majd egy emberöltő múltával már felnőtt férfi, Mojzesz Bernsztajn visszaemlékezéseit. A regény központi alakja, Jakub Szapiro, a zsidó bokszbajnok, mindenkit lever a ringben, ezt a tudását használják ki a hatalmasok, többek között a miniszterelnök is, akivel rendkívül jó kapcsolatot ápol.*** Az alvilági életben is központi szereplő, marcona férfit, különféle „nem kívánatos elemek” likvidálásával bízzák meg a felsőbb körökből. Egy ilyen feladat teljesítése során a fia szeme láttára megöli, a történet krónikásának édesapját, Naum Bernsztjant, majd valami furcsa, még a maga számára is értelmezhetetlen lelkiismeretfurdalástól vezetve maga mellé veszi az elárvult kisfiút. Hazaviszi a „kis Bernsztjant” és felesége, Emilia gondjaira bízza, majd bevezeti a fiút a bokszolás rejtelmeibe. Szapiro éjjelente az alvilági mulatókat járja, védelmezi az arra rászoruló prostituáltakat, és keményen megbünteti azokat, akik packázni mernek a lányokkal. Az alvilágban tisztelik és félik őt, mert mindenki tudja, hogy nincs olyan kegyetlen megbízás, amit Szapiro ne teljesítene. Magasrangú „barátai” révén a helyzete jól „pozícionált”, átjárhat a két Varsó között, a gettóból bármikor szabad területre is léphet. Ám túlságosan is elbízza magát, és keservesen kell csalódnia akkor, amikor egy Zielinski nevű, keresztény férfit kell „kivégeznie”. A nyomorék, egykor magasrangú katonatiszt, már nem fél a haláltól, hiszen mindene elveszett, és Szapiro szemébe mondja, hogy ne reménykedjen, mert a törvény szigora hamarosan minden zsidót, közöttük majd őt is eléri, és kényszermunkatáborban fogja végezni