A bíró

Bárány Tamás húsz regénye közül ez csupán a második, amely történelmi időkbe kalauzolja az olvasót: a római köztársaság utolsó napjaiba. A regény tengelyében Róma két legfőbb bírája, Brutus és Cassius összeesküvése áll, Julius Caesar diktatúrája ellen. A sokszor és sokak által megírt témát az író frappáns újszerűséggel bontja ki; regénye mélyre ás az érdek-összeütközések és lázadó indulatok bonyolult szövevényébe, s a kort és az összeesküvés rugóit teljes történeti hitelességükben idézi fel. Bárány Tamás azonban nem történész, hanem író; természetes hát, hogy a sokoldalúan ábrázolt, mélyen emberi konfliktusokból kibomló drámát képzeletében tovább építi, s a dolgokban és eseményekben rejlő logikát végső értelmezésükben is felmutatja. S mert a regény - noha indíttatása a legszabályosabb, hagyományos regénykezdet - nem a tizenkilencedik században íródott, hanem a huszadik utolsó negyedében, az is nyilvánvaló, hogy stílusának kétségtelen realizmusa sem a klasszikus realisták iskolájában fogant, hanem korunk új utakat kereső, játékosan merész, groteszk szemléletében.