2666

Roberto Bolano generációjának legbámulatosabb spanyol nyelvű regényírója., vallotta sokakkal egyetértésben Susan Sontag. A 2666 pedig a chilei szerző vitathatatlan mesterműve, amely a korai halála utáni évben, 2004-ben jelent meg, és máig a 21. századi világirodalom talán legnagyobb hatású regénye. Az öt könyvből álló mű minden része külön kaland, melyek egy meghatározott hely, a mexikói-amerikai határhoz közel fekvő, kitalált város, Santa Teresa felé vezetnek. Ide tart a négy elvakult irodalmár egy francia, egy spanyol, egy olasz és egy angol a rejtőzködő német írózseni, Benno von Archimboldi nyomában, miközben kusza szerelmi hálóba bonyolódnak. Itt él a második könyv chilei származású irodalomprofesszora, Amalfitano, akit a felesége egy tébolydába zárt költő miatt hagy el, és akinek egyetlen lánya életkorát tekintve a soron következő gyilkosságok egyik potenciális áldozata. A harmadik könyvben egy afroamerikai újságíró érkezik Santa Teresába, hogy egy bokszmérkőzésről közvetítsen, ám végül sokkal izgalmasabb téma, a rejtélyes elkövető után ered. A negyedik könyv a bűnesetek könyve. A város szeméttelepein egyre-másra kerülnek elő a női holttestek: sokuk épp csak kamasz, és szinte mindegyiküket kegyetlenül megkínozták. Legvégül a regényfolyam visszakanyarodik a titokzatos német író, Archimboldi élettörténetére, amely hová máshová is vezetne, mint a drog, a korrupció és erőszak eme valószerűtlenül valóságos poklába. A most már több mint tizenhárom évvel ezelőtt elhunyt, hazájában, Chilében ikonikus szerzőnek számító Roberto Bolaño műveit az utóbbi években kezdte kiadni hazánkban az Európa Könyvkiadó. A sorban most egy olyan regény - sőt, inkább regénymonstrum - következik, amely egy évvel Bolaño halála után, 2004-ben jelent meg, s amelyet azóta a szerző mesterműveként, igazi kortárs világirodalmi csúcsteljesítményként tartanak számon. A több mint nyolcszáz oldalas opus öt, egymástól függetlenül is olvasható, tartalmilag mégis nagyívű egységet alkotó könyvből áll. A mű nyitányában 1994-ben járunk; négy neves irodalomkritikus - az angol Liz Norton, az olasz Piero Morini, a sapnyol Manuel Espinoza és a francia Jean-Claude Pelletier - egy kortárs német irodalmi témájú konferencián találkoznak, s hamarosan kiderül, hogy mind a négyen rajongói az idős német szerző, Benno von Archimboldi életművének. Elhatározzák, hogy felkeresik személyesen Archimboldit, ami azért nem hétköznapi terv, mert senki nem sejti, hol tartózkodhat. A nyomok végül egy, az amerikai határnál fekvő városkába, Santa Teresába vezetnek (amelyet a szerző a valóságban is létező Ciudad Juárezről mintázott), ahova - Liz kivételével - el is utazik a három irodalmár - úgy fest, hiába... A második ciklus központi alakja egy Santa Teresa-i chilei filosz, Amalfitano, aki miután a neje, Lola elhagyott egy elmebeteg költőért, maga is némileg megzakkant, s most azzal kísérletezik, hogy Dieste egy klasszikus művét mennyi idő alatt nyűvi szét a szélsőséges időjárás Roberto Bolaño generációjának legbámulatosabb spanyol nyelvű regényírója., vallotta sokakkal egyetértésben Susan Sontag. A 2666 pedig a chilei szerző vitathatatlan mesterműve, amely a korai halála utáni évben, 2004-ben jelent meg, és máig a 21. századi világirodalom talán legnagyobb hatású regénye. Az öt könyvből álló mű minden része külön kaland, melyek egy meghatározott hely, a mexikói-amerikai határhoz közel fekvő, kitalált város, Santa Teresa felé vezetnek. Ide tart a négy elvakult irodalmár egy francia, egy spanyol, egy olasz és egy angol a rejtőzködő német írózseni, Benno von Archimboldi nyomában, miközben kusza szerelmi hálóba bonyolódnak. Itt él a második könyv chilei származású irodalomprofesszora, Amalfitano, akit a felesége egy tébolydába zárt költő miatt hagy el, és akinek egyetlen lánya életkorát tekintve a soron következő gyilkosságok egyik potenciális áldozata. A harmadik könyvben egy afroamerikai újságíró érkezik Santa Teresába, hogy egy bokszmérkőzésről közvetítsen, ám végül sokkal izgalmasabb téma, a rejtélyes elkövető után ered. A negyedik könyv a bűnesetek könyve. A város szeméttelepein egyre-másra kerülnek elő a női holttestek: sokuk épp csak kamasz, és szinte mindegyiküket kegyetlenül megkínozták. Legvégül a regényfolyam visszakanyarodik a titokzatos német író, Archimboldi élettörténetére, amely hová máshová is vezetne, mint a drog, a korrupció és erőszak eme valószerűtlenül valóságos poklába. klasszikus szépirodalom