1793

III. ​Gusztáv király halott. Több mint egy esztendő telt el azóta, hogy az álarcosbálon eldördült a végzetes lövés. A trónörökös kiskorú, a háborús évek kiürítették az államkincstárt. Az országot ellentétes érdekek irányítják, az egyszerű emberek nélkülöznek. Senki nem bízik senkiben. Mindenütt elégedetlenség és rettegés. 1793 őszén egy holttestet találnak a Kamarában, az eliszaposodott vizű stockholmi tóban, amely elnyeli az egész södermalmi szegénynegyed hulladékát. A halott végtagjait megcsonkították, de a sebek nem frissek. Cecil Winge éles eszével már korábbi eseteknél is segítségére volt a stockholmi rendőrkapitánynak. Winge egészsége már nem a régi, de nem tagadhat meg egy utolsó szívességet. Szorít az idő, miközben emberemlékezet óta a legkeményebb stockholmi tél közeleg. Niklas Natt och Dag négy különböző szereplő perspektívájából láttatja, ahogy a késő gusztaviánus kor fényes pompája mögül elénk tárul egy nyomor és erőszak uralta hús-vér korszak, ahol azonban már éled a remény, és közeleg a változás, amely végül modern társadalmunk születéséhez vezet. Az 1793 éjsötét, komor világával a szerző egy jól irányzott ökölcsapást mér Svédország XVIII. századi történelmének idealizált ábrázolására.